Gyermeki létben

Egyre többször fordul elő, hogy olyan emberek jönnek hozzám önismereti tanácsadásra, akinek egy olyan családtagjukkal, barátjukkal, ismerősükkel van problémájuk, akiről a beszélgetésünk során kiderül, hogy gyermeki létállapotban éli a mindennapjait. Arra is volt már példa, hogy éppen a vendégem volt az, akinél ez volt az elakadás hátterében.

Jó, jó, de mi az a gyermeki létállapot? – kérdezhetitek teljesen jogosan.

Akkor beszélünk gyermeki létállapotról, amikor valaki újra/még mindig úgy viselkedik, úgy gondolkodik, mint gyerekkorában. Az Eric Berne által kidolgozott Tranzakció analízis szerint három állapotot különböztetünk meg. Gyermeki, felnőtt és szülő állapotot. A gyermeki énünkhöz kapcsolódnak az intuíciók, ösztönök, spontaneitás, valamint a kreativitás és az alkotás. Az érzelmeket is idesoroljuk, mint szeretet, gyűlölet, öröm, szomorúság, félelem, bátorság, szégyen és még sorolhatnám.

Mielőtt bárki a saját kardjába dölne, mert például jobban ki tudja fejezni az érzéseit mint mások, és ebből megállapítaná, hogy ő biztosan gyermeki énben van, fontos leírnom, hogy épp úgy, mint a személyiség típusok esetében, mindenkiben mind a három énállapot jelen van. A kérdés csupán az, hogy mikor melyikből kezdeményezzük a kommunikációnkat, és melyikből reagálunk. Mindegyik fontos szerepet tölt be az életünkben, és fontos, hogy ne legyen túlzó mértékben egyik sem.

Mielőtt rátérnék a kibillent gyermeki énben levés hátrányaira és nehézségeire, egy kicsit még jobban szeretnélek bevezetni benneteket a gyermeki énbe, pontosabban annak három típusának jellemzőibe.

Szabad, alkalmazkodó, lázadó gyermek

Szabad gyermek

Ez az a tiszta első lét, amibe beleszületünk. Itt még az „én” az első. Nincsenek keretek, instrukciók aminek meg akarunk felelni. Minden és mindenki csak addig fontos, amíg örömet okoz. A gyermek ekkor még saját kedvére cselekedhet, kifejezheti érzelmeit.

Alkalmazkodó gyermek

Annak érdekében, hogy szeressék, a gyermek alkalmazkodik. Na persze nem a 0. pillanattól, hanem csak azután, miután megkapja az első instrukciókat. Nem szabad, moss fogat, menj aludni…stb. A személyiségfejlődés során alakul ki ez a fajta alkalmazkodás.

Lázadó gyermek

Nem minden gyerek lesz alkalmazkodó, sőt van, aki homlok egyenest mást csinál, mint amit mondanak neki. A már fentebb említett instrukciókra az ösztönös válasza a „NEM”.

Most hogy lefektettük az alapokat, el is érkeztünk a bejegyzés valódi témájához, ami nem más, mint amikor valaki gyermeki énállapotban marad, vagy visszatér a gyermeki viselkedéshez, gondolkodáshoz.

A felnőtt életünk része a felelősségvállalás, az alkalmazkodás, a logikus gondolkodás, a racionalitás, az odafigyelés és az érzelmi stabilitás abban az értelemben, hogy nincsenek hatalmas kilengések. A cél az lenne, hogy a gyermeki részünk kapcsolódni tudjon a felnőtt részünkhöz és közel azonos arányban reagáljunk mindkettőből.

Többféle problémát okozhat, ha valaki folyamatosan gyermeki énállapotban van. Hozok néhány példát a teljesség igénye nélkül.

Önzőség

Amikor valaki nagyon énközpontú és nem tud együttérző lenni, figyelni a másikra, akkor az bizony meglátszik a kapcsolataiban. Biztos ismertek ti is olyan embert, aki ha mesélsz neki valamit, akkor bólogat ugyan, de látszik hogy halvány lila gőze sincs róla miről beszélsz, aztán egyszer csak elfogy a türelme és a szavadba vágva elkezd mesélni valamiről, ami még csak nem is kapcsolódik ahhoz a témához, amiről beszéltél. Ez egy tipikus gyermeki reakció.

Heves érzelmi reakciók

Azonnali, érzelmi reakcióból való döntés, ami az esetek többségében nem csak hogy megfontolatlan, de nem is jó döntés. A legtöbben hozunk ilyen döntéseket, de van olyan ember, aki CSAK ilyen döntéseket hoz.

Felelősség hárítás

Egyesek rendszeresen kibújnak a felelősség alól. Az illető nem hoz döntést, megvárja, amíg valaki dönt helyette, hogy aztán később azt mondhassa, ő csinálta, ő találta ki és még sorolhatnám.

Gyermeki lét az önismeretben

Akinél elbillen az énállapotok egyensúlya és többnyire a gyermeki létben éli mindennapjait, azoknál sok esetben önpusztításba torkollhat ez a dolog. A függőség, a pénztelenség hátterében is sokszor ez áll, valamint a párkapcsolatok megromlása és a szexualitás hiánya is innen eredeztethető.

Ha mondjuk egy pár női tagja folyamatosan gyermeki énben van, a férfi pedig szülői énből reagál, akkor egyértelműen kiveszik az intimitás a kapcsolatból, hiszen ki akar intim kapcsolatot az apjával.

És mi van a függőséggel? Egy gyermek nem ismer határokat és nem vállal felelősséget saját magáért sem. Honnan tudná, hogy a függősége egyáltalán függőség?

Súlyos dolgokhoz vezethet, ha a három létállapot bármelyike elbillen, legyen szó arról, hogy valamelyiket sosem, vagy csak nagyon ritkán használjuk, vagy arról, amikor valaki csak az egyikben van. A jó hír azonban az, hogy nagyon könnyen megkülönböztethetőek ezek az állapotok, és akár saját magunkon is megfigyelhetjük, mikor melyikben vagyunk. A beszedünk, a hangunk, a nonverbális kommunikációink mindhárom én állapotban más és más. Azért merem ezt ilyen biztosan kijelenteni, mivel a segítő beszélgetések alkalmával, többek között én is ezeket figyelem.

Remélem hasznos volt számotokra ez a rövid írás. A későbbiekben igyekszem egy-egy ehhez hasonló bejegyzést készíteni a felnőtt és a szülő énállapotokról is.